Milyen előnyökkel jár, ha érni hagyjuk a szivart és hogyan befolyásolja az ízét?

Amikor a szakemberek a különböző dohányok és az ízviláguk keveredéséről beszélnek, a szivargyár elhagyása utáni folyamatra utalnak. Még akkor is, ha a szivargyártók a szivarhoz érlelt dohányt használnak, az íz folyamatosan tovább fejlődik.

A jó borhoz hasonlóan a legtöbb prémium szivar hosszú ideig való tárolása pozitív változást eredményez az íz terén. Normális esetben csak néhány hónapig tart, amíg a szivarok a gyártótól az értékesítési pontra érnek. A fiatal szivaroknak mindig erős, kellemetlen, ammónia ízük van, amely általában a szivar sodrás után egy évvel eloszlik. Hosszabb tárolás után a szivarok elvesztik csersav tartalmukat és vele együtt a keserű ízüket; az aromák hangsúlyosabbá válnak, az íz harmonikusabb lesz és a szivarok elveszítik a nemkívánatos élességet. Az ízt a spanyol cédrus aromája és zamata is javítja, amelynek hatása idővel jobban észrevehető.

Ha a felhasznált dohány nem lett érlelve tökéletesen a sodrás előtt egy további szempont is megjelenik, ami miatt meglehetősen ésszerűnek tűnik a vásárlás utáni érlelés. A nemrégiben sodort szivarok íze még mindig kissé élesnek vagy rusztikusnak tűnhet. Ezek az ízhatások az érlelés során általában eltűnnek. Hosszú tárolással, évtizedek alatt csökken a szivarok ereje. Ebben a kontextusban a hosszú érlelési idő gyakran ajánlott a nagyon erős szivaroknál. A bortól eltérően néhány év tárolás nem jelent veszélyt a szivar ízére.

Ahogyan a tapasztalt borászok rendelkeznek borospincével, a hosszú ideje szivarozóknak is gyakran van szivar szekrényük. A szivarozók ugyanakkor hátrányos helyzetben vannak, hiszen a jelentős ideig érlelt szivarok ritkán vásárolhatók meg a piacon, így a hosszútávú tárolás még fontosabb.